domingo, 22 de junio de 2014

A BETEGÁPOLÁS TÖRTÉNETE. HISTORIA DE LA ENFERMERÍA



A betegápolás az egy olyan tevékenység ami az emebriség eredete óta létezik. Mint minden időszakot a történelemben ezt is különböző szociokultirális tényezők befolyásolják. Ebben a szocikulturalis kontextusban a különböző hiedelmek és a vallások uralkodó eszméi a betegségekről elengedethetetlenek ahhoz hogy elemezni tudjuk a betegápolás fejlődését.

Az idők kezdete óta a táplálkozás a biztonság megteremtése az otthon és kényelem kialakítása mellett a csecsemőgondozás is a legalapvetőbb túlélési szükségletek közé tartozott. Továbbá szorosan összefonódott két meghatározó életszakasszal ahol a többi emberre való utaltság létfontosságúvá válik mint például a gyermek és időskorban. Tehát az első meghatározó tényező a betegápolás történetéban az életciklusokhoz kötődik hiszen a szülési ellátások illetve a társadalomba való integrálódás is mind mind a alapvetőbb szükségletek kielégítésére öszpontosított.

Az első civilizalt életforma ellenséges környezetben alakult ki ahol az embernek számos természetes ellenséggel kellett szembenéznie, ennek eredményekeppen a fizikai erőkülönbségekből adódóan a férfi és a női szerepek elkülönültek egymástól. A férfiak többnyire az otthontól távoli feladatokat látták el ami nagyobb fizikai erőt igényelt míg a nők ezzel ellentétben az otthonért voltak felelősek ahol minden a törődéssel állt szoros összefüggésben.

Kép 001 Iatreia, Asclepeia y Xenodoquio

A törődés és az életciklus kezdetével kapcsolatos jogosultságok eredményeképpen a nők az otthonon kívül legfőképpen betegápolással foglalkoztak. A Római birodalomban a nők biztosítottak egészségügyi ellatást a szülésnél illetve az újszülött számára. Ugyanez figyelhető meg a középkorban is amikor a nők gondviselőkként voltak elismerve legfőképpen a megtermékenyítésre való hajlamuk miatt. Továbbá mert ők voltak felelősek minden egyes új családtag világrahozataláért illetve az utód táplálásáér és gondozásáér.

A kezdetek óta a fizikai fogyatékosság fogalma szorosan összefonódott a varázslattal amelyek többnyire mítoszokból vagy babonás hiedelmekből származtak majd generációról generációra terjedtek. Továbbá ez szolgált eszközként a különböző világnézetek fenntartásara és a félelmek csökkentése érdekében illetve hogy magyarázatot találjanak a különböző természeti jelenségekre amikre máskülönben a tudomány nem talált választ. Ennek következményeként a betegségeket rossz istenek és szellemek büntetéseként értelmezték ezért minden betegség valamilyen babonához kötődött. A beteg embereket álltalában egy családtag felügyelte aki valamilyen boszorkányhoz, varázslóhoz vagy sámánhoz imádkozott/könyörgött a beteg gyógyulásáér.

Ezek a boszorkányok, varázslók és sámánok a saját természeti megfigyelőképességeiket egyesítették a rituális szertartásokkal hogy adatokat gyüjtsenek régi hasonló esetekről amik később felhasználhatóak lesznek a gyógyításban. Ebben az időszakban a betegségek vizsgálatakor leginkább a mágikus gondolkodás a meghatározó.

Nagy előnyt élvez a Katolikus egyház ebben az időszakban hiszen a keresztény gondolkodás nagyban támogatja az egymás iránti szeretetet, az adakozást illetve a betegek ápolását és gondozását. Továbbá felhívja a figyelmet arra hogy ez a követendő út az üdvözülésre valamint a lélek megmentésére. A rituálék és hiedelmek szorosan összefonódnak a mágikus gondolkodással ami által az egyház kisajátítja az betegapolást illetve a betegségekről való gondolkodást vallási porblémává alakítja. Tehát ebben az időszakban az egyház megtartja a mágikus gondolkodást viszont a hangsúly inkább a vallásra irányul.

Ennek következményeképpen a középkorban a korházak leginkább templomok és katedrálisok közvetlen közelében épülnek. Az egyházi vezetők prédikációjának fő mondanivalója hogy az adadakozás magával vonja az üdvözülést aminek eredményeképpen a nemesek korházakat építtetnek saját üdvözülésük érdekében. Ezek a létesítmények a társadalom legszegényebb rétegei számára lettek létrehozva amik később meghatározó szerepet töltöttek be a nagy járványok idején. A korházakban lassan felgyülemlett hiányosságok újabb hiánybetegségek kialakulását eredményezték amik főként a nem megfelelő táplálkozásnak voltak betudhatóak. A hiánybetegségek mellett az élősködők is újabb betegségeket terjesztettek amik nagy része ismeretlen volt az akkori tudomány számára.

Későbbiek folyamán a betegápolást a különböző vallási rendek nővérei és szerzetesei biztosították. Az otthoni környezetben továbbra is a nők töltötték be a gondviselő szerepét. A 3. században a Nagy Szent Vazul rend majd a 4. században a Bencés rend lesz a betegápolás úttörője Európában.

A középkori kórházak rendszerint négy különböző intézményből álltak ezek voltak a lepratelepek, szegény és menekülttáborok illetve azon intézmények melyek a szegény és beteg emberek számára épültek. Ezen intézmények továbbra is főként katedrálisok valamint folyók közelében voltak kialakitva. A későbbiek folyamán hasonló intézményeket céhek is építettek amiket saját maguk tartottak fenn. Az ápolás szerepe továbbra is a különböző rendek nővéreire hárult akik rendszerint a kórházakban dolgoztak.

Kép 002 Hotel Dieu

A késő középkorban mégtöbb nővérre és ápolóra volt szükség hiszen az Európán végigsöprő járványok és az éhínség miatt jelentősen megnőtt a betegek száma. Továbbaá az újonnan kiépülő zarándokutakon Jeruzsalembe, a Szent Földre valamint Santiago de Compostelába több ezer zarándok vesztette életét aminek eredményeképpen mégtöbb ápolóra lett szükség hogy a rászorulókat megfelelően el tudják látni. Az egyház által fenntartott kórházak többnyire különböző adományokbólt épültek. Majd ezekhez a kórházakhoz lassan hadirendek csatlakoztak hogy védelmet biztosítsanak a betegeknek. Többnyire ezen hadi rendek tehetőek felelőssé a Szent Földre való vándorlásér habár nem maradt fenn elegendő írásos emlék arról hogy ezen rendek tagjai mennyi időt szenteltek a betegek ápolásával. Viszont tények támasztjak alá hogy a hadi rendek számos kórházat epítettek majd megfelelő eszközökkel láttak el.

Kép 003 Fuero Juzgo azaz a Bírák könyve

Ennek következményeképpen számos hadirend jött létre: Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szent János Szuverén Ispotályos Rend, Német lovagrend, Szent Lázár lovagrend, Szent Sír lovagrend akiket Templomosok néven is gyakran emlegetnek. A vallási és katonai rendek létrehozásának csúcspontján Spanyolországban is megjelentek különböző lovagrendek melyek közül a legismertebb a Calatrava-Rend, Montesa-rend valamint a Santiago-Rend.

Az első elismert kórház Franciaországban 542-ben) a Hotel Dieu Lyon, Párizsban 650-ben a Hotel dieu továbbá Rómában 717-ben a Santo Espirito Hotel. Spanyolországban az első kórházat a város püspöke hozta létre amelyet később Merida Kórháznak neveztek el.

Hispániában az V. és a VIII. században a vizigótok uralkodása alatt a Gót monarchiában megjelent a Bírák konyve. A könyvben először utalnak az ápolók elődeira az úgynevezett “bleeder”-ekre. A XIII Században a Kasztíliai királyságban a X. Alfonz általkiadott törvénykönyvében (The Seven Items) a bleedereket közönségesen csak barbároknak nevezték. Ezek a “bleeder”-ek a munkájukat nem köztereken vagy utcákon végezték hanem erre a célra elülönített intézményekben.

A XIV. Században ebben a könyvben olvashatuk először az első Bleederek és Katonaorvosok Társulatáról ami a Szent Kozma es Damján védőszentek segitségülhívásakor lett megalapítva.
Ezen társulatok többnyire vallási érdekeltségű intézmények voltak. Habár az ő törvényes normáik a hivatás gyakorlásáról kimondta hogy legalább két Társulati tagnak ellenőríznie kell az újonnan érkezőket.

Továbbá nem szabad figyelmen kivül hagynunk a tényt hogy a kórházi intézmények lassan ráébredtek arra hogy nemcsak a betegek “gondozása” a legfontosabb hanem sokkal inkább “tudni hogyan gondozni”. Ezzel elkezdődött a különböző kórházi intézmények egyesülésének a folyamata ahol a különböző szervezetek egybeolvadtak ahol minden egyes új tagnak egy vizsgán kellett keresztül esnie ami után a szervezet elismert tagjává vált. Az intézmények egyesítésén kívül egy másik felismerés a folyamatos tanulás fontosságához fűződik ami elengedethetetlen a betegápolással foglalkozók számára.

1310-ben Valenciában a Barbár és Katonaorvosok Szövetségéhez való csatlakozásnál a vizsga egy elméleti valamint egy gyakorlati részből állt. Továbbá 1408-ban Bacelónában ezen vizsga tartalma megegyezett a valenciai vizsgáéval a “Szent Kozma és Damján Barbár és Katonaorvosok Szövetségénél”.

Madridban 1385-ban 11 kórház egyesült ahol az “Álltalános kórház” két különböző osztályra osztódott. Az egyik a fertőző betgeket míg a másik a nem fertőző betegeket látta el. 1524-ben V. Károly megalapította a királyi kórházat ahol két fő feladatkört különítettek el egymástól, ezek voltak a főnővér és a segéd nővér. Ezen egyesületek illetve a kórházak mellett a céhek továbbra is foglalkoztak betegápolással.

A hivatás gyakorlásának joga 1500 Aprilis 9-én Izabella és Ferdinánd által Segoviában kiadott királyi prgamatika kimondta hogy:

“Parancsba adjuk hogy ezentúl a Vezető Barberek nem szabad sem elfogadni sem pedig idegeneket bevonni a szövetségbe, továbbá nem nyithat rendelőt hogy felvágjon, kivéreztessen, piócákat használjon és fogat húzzuon mielőtt a tevékenység előtt egy vezető barbernél le nem vizsgázott. Abban az esetben ha a fent említett tevékenységeket valaki továbra is elvégzi ők versenyképtelenné nyilvanulnak ilyen munka végzésére majd 2000 maravedies-t kell büntetésként fizetnie a kamarának, stb…”

Tudjuk hogy az elődeink mit tanultak. Így 1541-ben kiadták a “Szülésznők és Várandós Anyák, Vajúdás és Gyermekuralom” könyvét. 1583-ban egy újabb könyvjelent meg a  Treatise on venae festosin usefulness” címmel valamint egy értekezés ami a “A vérzés hasznossága” címet viselte. 1604-ben egy újabb könyv jelent meg “A vizsgálat sorredje” címmel. Később 1617-ben jelent meg az “Ápolói utasítások” című könyv ami részletesen leírta a követendő lepéseket a gyógymódok felírásánál ami nélkülözhetetlen a betegek gyógyulása szempontjából.

1711 Január 29-én V. Fülöp a létrehozta a vérzők osztályát ami az első próbálkozás annak érdekeben hogy a különböző hivatások és feladatkörök különböző ágazatokat alkossanak a betegápolás tudományában.

1843-ban jóváhagyást nyert az állítás miszerint “’Az orvostudomány és a gyakorlati sebészet kiegészítik egymást a gyógyításban”.

KEP 004 Szülésznők és Várandós Anyák, Vajúdás és Gyermekuralom

A 1857 Szeptember 9-én kiadott Királyi rendelet helyettesítette a fent említett törvényeket amit abban az időben “Mayolano törvényeknek” neveztek (a Promociós miniszter, Claudio Mayolano-ról nevezték el). Mayolano 1855-ben az Organikus Egészségügyi Törvény Szabályzata leple alatt megreformálta a kiegészítő segéd hivatást, törvényesen elismerve ezzel ezt és a szülésznői pozíciót mint hivatást. 1896-ban Dr Federico és Galí megnyitja az első Magyar Izabel Világi beteggondozóját.


Baszkföldön
Lehet szó falusi női ápolókról, betegápoló intézményekről vagy bleederekről, mind mind a betegápolás időszakába visznek el minket. Egészen a XIV céhektől mostanáig a csecsemőgondozás hatalmas változásokon ment keresztül.

Gipuszka tartománya tudtában volt azzal ami történt más tartományokban az egeszséggondozás területén. Mindez annak köszönhető hogy a beteggondozás története hasonlóképpen változott mint a világ más részein. Az ösztönös csecsemőgondozás lehetővé tette hogy az idősek szájról szájra terjesszék a hagyományokatt minden családon belül. A X - XV. Században figyelhető meg először hogy a betegápolással foglalkozók először az adakozásból, nagylelkűségből majd később a munka elvégzése után járó fizetésért foglalkoztak betegápolással.

Egészen cask a XVI században bukkantak fel azok az írásos emlékek amik részletesen leírták a betegápolás módszereit. Az előbbi nagy figyelmet szentelt a szülésnek és ebből kifolyólag a női nemnek. Ez említi meg a kimerítő ápoloi munkát mint kiegészítő munkakört ami egészen a IX. Század óta fejlődött a különböző vallásos rendekben (amint ezt az előző fejezetkeb olvashattuk).

A nővérek valamint a vallás közötti szoros kapcsolat egy spirituális töltöttséget ad a betegápolással foglalkozók munkájanak ahol a hivatás melletti elkötelezettség illetve az érzelmek kimutatása kulcsfontosságúvá válik. A szükség hogy megfelelően felkészítsék az önjelölt ápolókat erre a feladatkörre volt az eredménye a majdnem tökéletes vallási behódolásnak. Továbbra is az utóbbi volt meghatározó hiszen az egyháznak voltak a legjobb gyógymódjai és gyógyszerei az egyes betegségekre. A vallásos női nővérek továbbra is másodlagos szerepet töltöttek be valamint nem volt lehetőségük a tudásuk gyarapítására sem, aminek eredményeképpen a feladatuk továbbra is kizárólag az otthonra valamint a kórházra összpontosult. Ebből kifolyólag a társadalom által sem kaptak megbecsülést.

A XVII és XVIII században a vallási rendek törvényeiben nem történtek nagyobb változások a betegekápolással kapcsolatban így tehát a nővérekkel szeben mutatott magatartásban sem. Egészen csak a XIX században engedelyezték hogy a megszerzett tudást a nőknek is átadták.

Bizkaia tartományban léteztek a Magdalena illetve Szent Lázár kórházai Don Diego López de Haro 1300 Június 15-én kiadott a Puebla levele és A Falu megalapítása utan. A Szent Kórház egészen a XV század végén épült meg ahol 1654 December 6-án az Álltalános rendelet kimondta hogy ezek az intézmények csakis kizárólag “menedékként szolgálnak a bilbaói földműveseknek, a tartomány szomszédságában élő szegényeknek, öregeknek illetve a hajlektalanoknak”.

Álavában annak ellenére hogy 1167-ből adatok vannak a Hermit Kórházról, a leghíresebb eset a Santiao Apostole of Victori Kórházból származik ami “Gyógyító kórház”- ként működött. Ezek 1466 óta ismertek voltak habár elképzelhető hogy a kórház 1418-ban alapult valamint 1514-ból léteznek források a Szent József Kórházról.

Gipuzkoában 1845 és 1900 között csupán nyolc kórház és segélyszervezet létezett. 1485-böl származó adatok maradtak fenn a Szent Lázár kórházról (Szt Martin) ami jelenleg San-Sebastian szomszédságában található. 1535 és 1719 között a Saint Antonio Abad Kórház St Catalina külvárosában helyezkedett el majd 1787-ben ez a kórház az August Utca 31-be let átteleítve majd végül 1888-ban a Navarra sugárútra, Mantenób. Később1860-ban a Tolosa kórház hivatalosan is fel lett avatva.

A fent említett törvény következményeként 1855 és 1857 között létrejön az első hivatásos betegápoló egyesület Baszkföld történelmében. A nővérek segédkeztek a szülésnél viszont továbbra is a bleeder intézmény részekent végeztek a feladataikat ami csak a kivaltságokban különbözött a bleederktől. Miután a gyakorlatot megtiltották cak abban az esetben folytathatták a tevékenységeiket ha az Álltalános Orvostudomanyi Kar ezt jóváhagyta. Faculty of Medicine adta ket év tanulás és gyakorlati praxis után.

A második karlista háború után minden zászóaljban volt egy bleeder hadiorvos akit rendszerint a városháza bérelt fel és midnen faluban az ő feladata volt a betegek gyógyítása. Rendszerint a Hadügyminisztériumban tároltak el minden fontosabb adatot ezzel kapcsoaltban a hosszú ideig tartó karlista háborúk következményeként. Továbbá a Hadügyminisztérium feladata volt a hadiorvosok kinevezése minden egyes zászlóaljban.

Kep 005 País Vasco kórház a Baszkföldön

1904-ben különböző változások következtek be a hadiorvosok és gyakornokok karrierjében. Két évvel később Viktoria Eugenia Spanyol királynő érkezése nagy jelentőséggel bírt hiszen az ő nevéhez fűződik a Nightingale filozófia bevezetése valamint ugyancsak neki köszönhető hogy a vöröskereszt férfi részlege kiegészült a női részleggel.

Az 1915-ben közzétett “Practicioner’s bulletin” hivatalosan is elismerte a Dr Rubio vallásos nővéreit.
1917-ben léterjott a Baszk-Navarra praxis osztályok federációja. Ez a találkozó 1918 Szeptember 24-én történt meg Mr Iglesia elnöksége valamint Mr. Martinez de Pinillos alelnök irányítása alatt az intézmeny igazgatójával. A képviselők a 6 északi collegeból (Álava, Gipuzkoa, Logroño, Navarra, Santander és Vizcaya) érkeztek. Mr. Mondfeldótól eltekintve aki a terület Egészségügyi felügyelője Logroñonak, egyezményt kötöttek majd kikiáltották a következő pontokat:

A kitüntetésér való dolgozást
Észak Spanyol Praxis Egyesület létrehozása
A praxishoz való csatlakozás kötelezővé tétele
A törvény által miden előreláthato munka üresedés betöltését
Meghatározni a szakértelmet igénylő pozíciókat
A szüléssel járó ellátás korlátozásának eltörlését
Javaslat az összes Spanyol intézménynek a “Spanyol praxisok testületének” létrehozásáról.

Ennek eredményeképpen létrejött az Észak Spanyol (Álava, Gipuzkoa, Logroño, Navarra, Santander and Vizcaya) Praxisok Szövetsége. Majd 1921-ben letrejön a Nemzeti Praxisok Föderációja.

1927-ben létrejön a az első “Hivatalos Beteggondozó” majd két évvel később 1929-ben az engedélyek beszerzése kötelezővé valik. Ez jelentősen megváltoztata az álltalános egészségügyi kilátásokat és legfőkeppen a beteggondozó intézményeket. 1928-ban a szülésznők egyesültek a Praxisok osztályával.

1936-ban történt események után az ország ráébredt hogy mennyi gyószerészeti illetve egészségügyi beruházásra lenne szükség hogy a napi teendőket megfelelően lehessen elvégezni. Ezért szükségessé vált az új kórházak létrehozatala valamint a meglévő kórházakban szükségessé vált a kórházi dolgozók minimális létszámának meghatározása a sebesültek megfelelő elleátása érdekében.

Néhány kolostort hadi kórházzá alakítottak ahol számtalan rend önkéntesen jelentkezett betegápolónak. Ilyen rend volt például a Saint Vincent de Paúl Daughters jótékonysági szervezet, Santa Ana’ Saint Jose’s sisters, Carmelities jótékonysági szervezet, Mothers of the Sacred Heart, Irish Mothers, Mary’s handmaids, Jesus’ hand maids, Clarise Anyák, Sisters of Cross valamint a Little Sisters of the Poor.

A nagy számú női önkéntes jelentkezők többnyire minden tudás nélkül csupán jóindulatból lajánlották fel segítségüket a korháznaknak aminek eredményeképpen szükségessé vált a kisebb oktatások szervezése. Összesen 5506 Katonai Egészségügyi Kisegítőt képeztek ki 116 ilyen oktatáson. A High State 1983 Májusában létrehozta az ID dokumentumot a kisegitő asszonyokra ami a polgárháború végére 12.307 kibocsátott engedélyre nőtt.

1937-ben megalapult a baszkföldi vöröskereszt a Baszk Ideiglenes Önkormányzat redeletének kikötéseivel egyeztetve. Ebben az engedély neve “A segitségre szorulók és sebesültek kampányának szövetsége, calamities és publikus sziniszteri események” volt.

Kép 006 Betegápolás Iskolája

1940-ben Michelin és “Cementos Rezola” vállalkozások az elsők között voltak Guipúzcoában ahol praxisok is voltak a személyzeteben. 1942-ben kötelezővé tették a betegbiztosítást majd 1944-ben hivatalosan is megelapult az Kisegítő Osztály ahol a praktizálók elkülönültek a nővérektől és a szülésznőktől. Ennek főhadiszállása Pedro Egañaban volt.

1953-ban a szülésznők, praktizalók és nővérek titrációja egyesült a Regisztrált Álltalános Nővérekkel (RGN). 1954-ben az Irányítási Minisztériu Március 20-ai redeletében elismerték a Nemzeti Tanács Rendeletét a kisegítőkről. Ugyanebben az évben a Július 30-ai rendelettel az ideiglenes Egészségügyi college rendelete jóváhagyást nyert. Ezek 3 különböző részre osztódtak melyek a praktizálok, szülésznők és nővérek voltak. 1955-ben megalakult a szülésznők osztálya.

1958 Január 13-ai törvények kimondják a kötelező regisztrációt az Álltalános nővéreknek amit a nőverek részlegén lehet elintézni a nőknek, a szülésznők részlegében a női RGN-eknek akik a szülészeten segédkeznek valamint a praxisok részlegén a férfiaknak. 1977 Április 1-jén a praxisok, nővérek és szülésznők osztályai egyesültek.

Kép 007 Vöröskereszthez tartozó nővérek 1928

Az első demokratikus választásokat már 1978-ban megtartották az egyesített osztályon belül valamit 1983-ban Baszkföldön az “Egészségügyi Térkép Autonóm Közösség” publikalva lett a “baszkföldi Területi Egészségügyi Koordináció”-val egyszerre.

1979-ben a a Királyi rendelet értelmeben az RGN iskola ettől kezdve hivatalosan is betegapoló egyetemmé lett nyílvánítva. 1997 November 21-én az betegápoló oktatási részleg Donostiaban atalakult meg ami hivatalosan is elismert San sebastiani betegápoló Iskola (Euskal Herriko Unibertsitatea azaz a baszkoföldi egyetem). Voltak továbbá gyógyszerészek, nővérek, sebészek illetve egy fertőző betegekkel foglalkozó pavilion.

Valójaban mi is az a betegápolás?

A beteápolói hatásköre a praxisokban nem bomlik különül meghatározott feladatokra, funkciókra vagy felelősségre hanem magába foglalja a közvetlen gondozást, az eredmények kiértékelését, a betegek és az egészség védelmét; a felügyelet delegációját másokra, az útbaigazítást, a kezelést, tanitást, kutatást és fejelsztést valamint az új egészségügyi törvények elaborálását az egészségügyi rendszerben. Továbbá mint ahogy előbb említettük, a hatásköre ennek a praxisnak dinamikus és az egészségügyi szükségleteket próbáljs megfelőlen ellátni, a tudás fejlesztése, a számos technologiai újítás szükségessé teszi rendszeres vizsgák letételé hogy megbizonyosodjunk arról hogy ez továbbra is összefügg a jelenlegi helyzettel, szükségletekkel illetve elősegíti a minél jobb egészségügyi eredményeket”.

Kép 008 Magyar Ápolók 1917

Köszönetnyilvánítás
Pablo Casais Solano
Andrea Janosi

TRANSLATORS:
Pablo Casais Solano
Andrea Janosi

EREDETI MUNKA
La Voz de Enfermería en la Enciclopedia Auñamendi.
Elso resz
http://www.euskomedia.org/aunamendi/39190
Második resz

PHOTOGRAPHS / FOTOGRAFÍAS: Archive personnel file Manuel Solórzano

Kép 009 Magyar első világháború Mentők 1919

AUTORES:
Jesús Rubio Pilarte
Enfermero y sociólogo. Profesor de la E. U. de Enfermería de Donostia. EHU/UPV
Miembro no numerario de La RSBAP

Manuel Solórzano Sánchez
Enfermero. Hospital Universitario Donostia de San Sebastián. Osakidetza /SVS
Colegiado 1.372. Ilustre Colegio de Enfermería de Gipuzkoa
Miembro de Enfermería Avanza
Miembro de Eusko Ikaskuntza / Sociedad de Estudios Vascos
Miembro de la Red Iberoamericana de Historia de la Enfermería
Miembro de la Red Cubana de Historia de la Enfermería
Miembro Consultivo de la Asociación Histórico Filosófica del Cuidado y la Enfermería
en México AHFICEN, A.C.
Miembro no numerario de la Real Sociedad Vascongada de Amigos del País. (RSBAP)